Hunniáról
A mi elképzeléseink társadalmi-gazdasági berendezkedés tekintetében egy ígéretesebb nemzeti jövő érdekében merőben eltérnek a jelenlegi rendszert markánsan meghatározó nézetektől és gyakorlattól. Ennek ellenére az elmúlt években sokszor kiálltunk – másokkal egyetemben – a Magyar Köztársaságban zajló életünk, jövőnk jobbításáért. De a 2006 őszén kirobbant, és azóta is újra és újra fellángoló forradalmi jellegű események alakulása, különösen a „nemzeti”-nek nevezett ellenzék és értelmiség „elitjének” és „megmondóembereinek” ezzel kapcsolatos csúfos árulása, mellyel cserben hagyták a kibontakozó felkelést, végképp rádöbbentett minket, hogy nincs tovább! Ki kell mondanunk, még ha fájó is: A történelmi Magyarországnak vége.
Helyette csupán egy Magyar Köztársaságnak nevezett 93 ezer négyzetkilométernyi multipláza maradt, szemfényvesztő, hamis kirakatokkal. Nincs miért tovább a Magyar Köztársaság megmentéséért harcolni. Persze, a gazemberek és gaztettek ellen van, és kell is, de ennek a mára kialakult országtorzónak a megreformálásáért nincs. Mert REFORMÁLHATATLAN! Mert itt már szinte minden alapjaiban rossz.
A Köztársaságban már csak annyi érték maradt, hogy itt élnek legnagyobb tömbben a magyarul beszélő honfitársaink, meg itt van az a táj, amihez mint Hazához kötődünk, de társadalmi berendezkedését tekintve olyan élhetetlen már, hogy ebből a szempontból talán a világ számos pontján jobban éreznénk magunkat, ha nem gyötörne az elviselhetetlen honvágy. Talán ilyesmit érezhettek honszerző elődeink, amikor a puszta népeinek állami keretet adó Kazár Birodalom lezüllése idején elhatározták, hogy kiszakadnak belőle és hazatérnek Atilla örökébe, a Kárpát-medencébe.
És ez meg is világosítja számunkra az utat, amit követnünk kell. Új honfoglalásra van szükség! Bár közjogi értelemben a történelmi Magyarország megszűnt létezni, a Hazánk azonban változatlanul itt van. A Haza számunkra nem a trianoni gúnyhatárok közé szorított Köztársaságot jelenti, hanem az Isten által alkotott földrajzi egységet, a Kárpát-medencét. Amikor nem dobjuk el a műanyag flakont a Tátrában, nem a Szlovák Köztársaságot védjük, ahogy a csíki havasokban sem Romániát, sőt a Hortobágyon sem a Magyar Köztársaságot óvjuk, hanem a Hazánkat, tágabb értelemben a tápláló Föld-Anyát.
Ezt a Hazát, amely a szívünkben ma is a miénk, közjogilag is újra a magunkévá kell tennünk! Erre találtuk ki Hunniát. Megvalósítjuk álmaink országát, legalább is ezt tűztük ki célnak! Végiggondoljuk az elmúlt évszázadok, sőt ezredek tanulságait. Ami jó volt azt újra felélesztjük, ami rossz azt örökre eldobjuk, hozzátesszük a saját ötleteinket, és csinálunk valami újat, ami egyben régi is, és amit a lelkünk mélyén oly sokan szeretnénk. Erdélyben, Nyárádszentmártonban van egy ősrégi templom, amelynek a mennyezetére több száz évvel ezelőtt egy kétfejű sast festettek a székely mesterek. A kétfejű sas a hun-avar-magyar-székely több ezer éves motívumvilágban azt jelentette, hogy a totemállat az egyik fejével a múltba, a másik fejével a jövőbe tekint. Hunnia éppen ilyen kell legyen.
Építünk egy államot, egészen az alapoktól kezdve. Alkotmánnyal, törvényekkel, intézményekkel. Hunniának nem lehet akárki az állampolgára, nem lehet minden analfabétának, bűnözőnek, szexuálisan aberrált vagy eltévedt alaknak, idegenből idekódorgott gyökértelennek beleszólása a köz ügyeibe. Hunnia támogatja a saját természetközeli iparát, mezőgazdaságát, tudósait, feltalálóit, nem szennyezi, hanem védi a környezetét, és hazafiságra neveli a gyermekeit. Becsben tartja saját kultúráját, van saját hadserege, pénze (nem adóssága) és nem külföldről irányítják a jövőjét.
Megteremtjük ennek a törvényi kereteit, melyek megalkotásánál a legfontosabb szempont, a mai túlburjánzó liberalizmussal átitatott világszemlélet egyénközpontúsága helyett, a közösség életminősége és túlélése. Mert az ember közösségi lény, hosszú távú biztonságot nyújtó közösségi lét nélkül degenerálódik, és kipusztul. A szerves közösségben pedig szigorú, természetes kiválasztódáson alapuló hierarchia van, mint a természetben mindenhol. Ez a társadalmi berendezkedés működik, ez már évmilliók alatt bebizonyosodott. A szélsőségesen individualista, liberálisnak nevezett szabados agybuggyanás, ami ma van, egyértelműen működésképtelen, mert két generáció alatt az összeomlás szélére taszít egy társadalmat.
A közösség összetartásához pedig eszmények kellenek. Mindig törekedni fogunk a tökéletes felé, még ha azt nem is érhetjük el soha, de nem alkuszunk meg már a célkitűzésnél. Ilyen országot akarunk építeni. Az jöjjön, akinek ez megfelel!
Ugrás az oldal elejére
